Van, ami magánügy!

IMG_7098

Elég régóta érlelődik bennem egy bejegyzés, de eddig nem szedtem össze a gondolataimat!

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy nektek mi lesz a véleményetek a magánügyről, amit most kifejezetten a gyerekáldással kapcsolatban fogok kifejteni.

Mielőtt megszületett Panna mindenki folyamatosan azt kérdezgette, hogy naaa mikor lesz már gyerek? Egy idő múlva eléggé frusztráló volt! Miért is? Mert szerettük volna, hogy jöjjön, de több egészségügyi probléma is volt, ami miatt benne volt a pakliban, hogy hosszú várakozás lesz, amíg beköszönt a gólya. (végül csak fél évet kellett várni)

Közeli barátoktól még azt mondom, hogy oké, de Marika nénitől és Jancsika bácsitól, akikkel életemben egyszer találkoztam már elég frusztráló volt a kérdés. Jó jó nyugtattam magam, majd ha összejön, akkor egy ideig békén hagynak.

Continue reading →

This entry was posted in eZ+aZ.

Boldog szülinapot Panna

 

 

 

 

El sem hiszem, hogy eltelt 2 év és az én mi gyönyörűséges pici hajas babám babánk már egy tüneményes, bájos kislánnyá cseperedett!

Tudom, tudom… mindenki ezt mondja, de tényleg elképesztő, hogy egy gyerek születése után mennyire felgyorsulnak az események.

Ma pontban reggel 5:30-kor kipattant a szemem, pontosan akkor, amikor 2 éve Pannát végre először láthattam. Hasonlóan, mint amikor még szopizott, rendszeresen 2 perccel azelőtt nyílt fel a szemem, hogy ő elkezdett volna jelezni, hogy éhes!

Panna egy végtelenül kedves, aranyos, bájos, kitartó gyerekké nőtt, aki imádja, ha sokan veszik körül és folyamatosan valaki szórakoztatja. Nem egy nagyon aktív gyerek, soha nem kellett rohangálni utána, de mindig mozgásban kell lenni, hogy történjen valami.

Elképesztően szociális, ami már egészen kisbabaként megmutatkozott, folyamatosan kereste az emberek tekintetét. Mindenhol barátkozik, mosolyog az emberekre és próbálja elérni, hogy visszamosolyogjanak rá. Sokat beszél, de 90%-ban a saját nyelvén, bár mindezt rettentően komolyan és gesztikulálva teszi. Mérhetetlenül büszke magára, ha sikerül egy-egy új szót megtanulnia, bár tagadhatatlanul a kedvenc szava a Dóji és a Teti maradt immár kb. 3. hónapja.

Megrögzötten rajong az apjáért, olyan szerelemmel tekint rá, hogy nem lehet tőle nem elolvadni. Ha szeretne valamit, akkor ránéz a hatalmas pilláival és nyájasan APACI-nak szólítja, amivel természetesen mindent elér az apjánál, akár még azt is, hogy a vacsora egy kakaós csiga legyen, az én legnagyobb örömömre.

Continue reading →

%d bloggers like this: