Boldog szülinapot Panna

 

 

 

 

El sem hiszem, hogy eltelt 2 év és az én mi gyönyörűséges pici hajas babám babánk már egy tüneményes, bájos kislánnyá cseperedett!

Tudom, tudom… mindenki ezt mondja, de tényleg elképesztő, hogy egy gyerek születése után mennyire felgyorsulnak az események.

Ma pontban reggel 5:30-kor kipattant a szemem, pontosan akkor, amikor 2 éve Pannát végre először láthattam. Hasonlóan, mint amikor még szopizott, rendszeresen 2 perccel azelőtt nyílt fel a szemem, hogy ő elkezdett volna jelezni, hogy éhes!

Panna egy végtelenül kedves, aranyos, bájos, kitartó gyerekké nőtt, aki imádja, ha sokan veszik körül és folyamatosan valaki szórakoztatja. Nem egy nagyon aktív gyerek, soha nem kellett rohangálni utána, de mindig mozgásban kell lenni, hogy történjen valami.

Elképesztően szociális, ami már egészen kisbabaként megmutatkozott, folyamatosan kereste az emberek tekintetét. Mindenhol barátkozik, mosolyog az emberekre és próbálja elérni, hogy visszamosolyogjanak rá. Sokat beszél, de 90%-ban a saját nyelvén, bár mindezt rettentően komolyan és gesztikulálva teszi. Mérhetetlenül büszke magára, ha sikerül egy-egy új szót megtanulnia, bár tagadhatatlanul a kedvenc szava a Dóji és a Teti maradt immár kb. 3. hónapja.

Megrögzötten rajong az apjáért, olyan szerelemmel tekint rá, hogy nem lehet tőle nem elolvadni. Ha szeretne valamit, akkor ránéz a hatalmas pilláival és nyájasan APACI-nak szólítja, amivel természetesen mindent elér az apjánál, akár még azt is, hogy a vacsora egy kakaós csiga legyen, az én legnagyobb örömömre.

Imád családi napközibe járni, ahova már maga cipeli a kis táskáját és maga csenget be és közli, hogy Panna megérkezett! Minden egyes reggel ugyanahhoz a székhez ül le, amelyet sajátjaként véd mindenkivel szemben. Szeret mindenféle foglalkozást, amiken a nagyobbakkal közösen részt vesz és büszkén mutogatja a kézműves alkotásait. Teljesen odavan a kicsi babákért, már messziről kiabál, ha lát egyet a távolban, ha teheti hatalmas puszikat osztogat nekik.

Próbálgatja a határait és időnként teátrálisan lefekszik a konyha padlójára, ha éppen nem lehet kekszet vacsorázni, de hamar el lehet terelni a gondolatait és meggyőzni, hogy mégiscsak kellene valami értelmeset is enni.

Imád az apjával edzésre járni és azt levezényelni, a bölcsiben előszeretettel méri a képzeletbeli órájával a többiek köridejét.

Lefekvéskor mindenkinek hatalmas puszit ad az arcára, akkor is ha az illetőt esetleg életében először látja. Dalolva önként megy a szobájába aludni, újabban viszont muszáj olvasni neki 1-2 mesét, majd minden egyes este hirtelen iszonyatosan megszomjaz, amikor berakjuk az ágyába és eljön az alvásidő. Utána viszont köszöni szépen kimehetünk és pár perc múlva legtöbbször már csend is van. Még mindig előszeretettel alszik hason a fenekét az égbe meresztve, amin minden egyes alkalommal ledöbbenek, mert teljesen lehetetlen alvó pozíció.

Rettentően kiegyensúlyozott és önálló emberke, akit nehéz kimozdítani az egyensúlyából, szívesen marad a szülein kívül másokkal is, de legszívesebben a Mamát, a Babszit, a Dójit és a Tetit választja, akiket minden este elsorol az ágyában, mintha lecsekkolná, hogy ugye mindenki jól van!?

Ősszel 10 napra elutaztunk az apjával Amerikába, de még ezt a hosszabb távollétet is jól viselte, egyetlen álmatlan éjszakával tudatta velem, hogy azért azt ne gondoljam, hogy egy picikét azért nem vette rossz néven, hogy nem tarthatott velünk.

Hozzám hasonlóan tárgyakhoz nem nagyon ragaszkodik, ami nekünk hatalmas segítség, mert bár már két éve velünk van, de még mindig 5 perc alatt pakolunk be neki is egy-egy utazás előtt, aminek köszönhetően természetesen soha nem viszünk neki semmilyen játékot vagy alvós állatot, de sokszor még pizsamát és hálózsákot sem…

Le sem tagadhatná az apját ugyanolyan édesszájúak, ha tehetné egész nap cukron, kekszen és csigán élne. De szerencsére van egy anyja, aki azért ezt nem engedi:) Ugyanakkor nyitott akár új ételekre is, szereti a fűszeresebb ételeket, legyen az akár kínai, indiai, de a nagy kedvenc az a tészta és a rakott ételek, de ma este például lazacot vacsorázott.

Minden egyes nap megnevettet minket, amellett, hogy minden egyes nap hatalmas próbára teszi a türelmünket. Teljes szívemből mondhatom, hogy egyetlen porcikáját sem változtatnám meg és próbálom, úgy terelgetni, hogy mindig ilyen elképesztően kedves, életrevaló ember legyen és soha de soha ne veszítse el azt a benne rejlő elképesztő életszeretet, amit minden egyes nap annyira csodálok benne!

Boldog születésnapot kicsi lányunk!!!

 

Leave a Reply